Ha itt az ünnep – emlékezni kell,
hogy ami elmúlt, valljon a jelenre.
Jelen nevében vallatjuk a múltat
s a jövendő nevében a jelent.
Ha itt az ünnep – lelkünk mélybe néz,
s magát keresve költőket idéz.
Minden tavasszal új köntöst vesz magara a Föld. Mi minden tavasszal ünnepelünk. A tavasz irodalmunkban a kegyetlen hideg zsarnokságot, a telet legyőző jelkép. József Attila bimbózó ifjú zöld reménynek nevezi. Kassák Lajos szerint maga az újraéledt tűz' maga az ifjúság. Költőink szavai nagyon igazak. A tavasz valóban a kirobbanó energiák évszaka, maga a Forradalom: nem lehet megkötözni, hiába emelnek elé torlaszokat, jön feltartóztathatatlanul. Legyőzi a rideg múltat, elűzi a fagyos telet, virágba borítja a földet. ízes gyümölcsöket érlel. Több esztendő telt el azóta, hogy 1848. rnárcius 15-én győzött a forradalom. Csodálatos tavasz volt. A szabadság levegője járta át egész Európát. Az elnyomott népek és nemzete, egymás után álltak talpra, hogy kivívják függetlenségüket, jogaikat s hogy önállón ,szabadon élhessenek. Műsorunkkal ezekre a szép napokra emlékezünk.
Ebben az évben méltattunk az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 170.-ik évfordulóját.
A Nagydobronyi Református Líceumban is megemlékeztünk erről a jeles dátumról.
Az ünnepi műsort Horkay László nyugalmazott püspök úr nyitotta meg áhítattal. Ezt követően közösen elénekelték a Szózatot. A folytatásban Badó Margit történelemtanár ünnepi köszöntőt tartott. A jeles esemény alkalmából a líceum tanulói prózai-zenés összeállítást adtak elő. Az ünnepi alkalom lezárásaként a résztvevők elénekelték a Himnuszt.
Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy nagy emlékezet
Egy büszke nép élt meggyalázva,
De dicsőn halt, mint született.
Képek az megemlékezésről megtekinthetőek itt.
|