A Nagydobronyi Református Líceumban ünnepi műsorra került sor, melyen tanulóink megemlékeztek magyar kultúra napjáról. A verses- zenés összeállítás központi gondolata a haza, a szülőföld szeretete, tisztelete.
Az ünnepi megemlékezést Badó Margit történelemtanár nyitotta meg, ünnepi köszöntőjével.
Ezt követte tanulóink zenés-verses összeállítása. A műsor végén tanulóink felhívták a figyelmet arra, hogy az elhangzott gondolatokat nemcsak eszünkkel, szívünkkel is értenünk kell. Reményüket fejezték ki, hogy eljutottak e szép szavak lélektől lélekig.
A Himnusz Kölcsey Ferenc költeménye. Olyan vers, amelyben a költő Magyarországot és az e hazát szerető, védelmező és érte meghalni is kész magyar népet dicséri. Versében felemlegeti történelmünk dicsőséges eseményeit és véres küzdelmeit, veszteségeit. A bevezető és a záró versszakokban pedig Istent hívja segítségül, hogy végre boldogságban, békében élhessen e földön a magyar. Minden népnek van nemzeti himnusza, de ilyen, Istenhez szóló, védelmet kérő nem akad. Ezért is nevezzük Kölcsey Himnuszát a magyar nép imádságának.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegének megírását. Ennek emlékére 1989 óta január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.
Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek bennünket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra.
A megzenésített Himnusz 1844. augusztus 10-én csendült fel először nyilvános ünnepségen az óbudai hajógyárban a Széchenyi – gőzös vízre bocsátásakor. Hivatalos állami ünnepségen a budai Mátyás-templomban szólalt meg először 1848. augusztus 20-án.
A magyar kultúra egyidős Magyarországgal. A magyar nép életét, gondolatvilágát, hovatartozását, helyét a világban kultúránk ismerete adja.
Kultúránk mutatja, bizonyítja eredetünket, létünket. További képek itt
|